Külső nyomásra átverekedtem hát magam a Deviantart regisztrációjának rögein, ... és itt vagyok. Értetlenül szemlélem a számos rajzot felhasználó szerte, és saját alkotásaimat is, s egyre nő bennem az érzés, semmi keresnivalóm itt, a rajzművészek Morogorjában. Úgy érzem magam, mint egy sárkányfatty hérosz, ki véletlenül betévedt a múzsák kegyeltjeinek szent területeire. Vajon a perzsekényeket miért nem illetik a múzsák csókkal, mint a békesebb halandókat? Ahogy gondolkodom magamban, rájövék, igen is van, ki illesse. A háború művészetének ismerői vagyunk, s csókját egyenes Árész, Mars és Tyr hinti ránk. Számunkra ez a művészet, nem a bárdok lantpengetése.

"Eljutni Elízium mezeire könnyebb, mint diadalt aratni ezekkel szemben. Elmondom néktek hát, én mit gondolok. Úgy hiszem, az igazi harcos az, ki testét s lelkét egyaránt hazájának tudja adni, jutalomra nem számítva fáradozásaiért. Úgy hiszem, az igazi harcos az, ki tudja hogy őseink vérével öntözött mezőkön nyújtózkodnak a Nap felé a gyermekeinknek kenyeret adó kalászok, s tudja, hogy most a mi vérünk kell a földnek! Adjuk hát meg Gaiának mit kíván, de sose csüggedjünk ... Mert játék ez, nem más. Művészet, a túlélés művészete!" - Malakar beszéde Morogor partjainál, a több ezer dárdával szemben álló perzsekény seregek előtt.